
A Slow Budapestet 2012-ben a nemzetközi slow mozgalom inspirációjára indítottam el. Akkoriban kerestem valamit, ami segít jobban éreznem magamat. Elolvastam egy cikket a slow mozgalomról és ezzel megérkezett a felismerés, hogy nem külső dolgok fogják elhozni számomra a boldogságot - belül kell keresnem, lassítanom kell. A Slow Budapest az első években önkéntesek csoportjaként működött, különböző eseményeket szerveztünk, én pedig előadásokat kezdtem el tartani a lassítás témájában. Ez volt akkoriban a bemutatkozásunk:
Szeretnénk megállítani az embereket egy pillanatra, hogy elgondolkozzanak azon, miért és hova rohannak, és hogy ez megéri-e nekik? A Slow Budapest célja a figyelem felhívása a túlhajszoltságra, és egy lassabb, egyensúlyra törekvő életmód népszerűsítése. Hiszünk abban, hogy a lassítás nem luxus, nem a sebességről, hanem a jelenlétről, a tudatosságról és a mindennapi döntésekről szól. Szeretnénk átadni azt a szemléletmódot, hogy a felgyorsult világban is meg lehet teremteni az egyensúlyt.


A slow filozófia alapja a tudatosság, a nyitottság, az őszinteség, a közösség. A mozgalom 1986-ban indult el Olaszországból, amikor egy olasz gasztroblogger, Carlo Petrini tiltakozott egy McDonald’s megnyitása ellen a római Spanyol Lépcsőknél. Ekkor még csupán az étkezés, a slow food volt a mozgalom fókuszában, innen ered az elnevezés is: egy mozgalom, ami a fast (food) ellen lép fel. Petrini könyve, A lassúság dicsérete magyarul is megjelent.
3 évvel később, 1989-ben megszületett Párizsban a slow food alapdokumentum, ami a gyorséttermekkel és a műanyag ételek szemben az ízek és az étkezés élvezetét, a helyi termelők támogatását hirdette. Azóta a világ több országában, Norvégiában, az USA-ban, Németországban, még a túlgyorsult Japánban is közösségbe szerveződtek ennek a filozófiának a követői, és olyan területek is bekapcsolódtak a slowba, mint az utazás, a gyereknevelés, az olvasás, a médiafogyasztás, a tévé, a mozi, vagy a design. A slow design a felelős, emberközpontú tervezésről és a fenntarthatóságról, a lokális alapanyagok és szakértelem felfedezéséről, az anyagok újrafelhasználásáról, a do-it-yourself tevékenység népszerűsítéséről szól.
1999 óta találunk már lassú városokat is, olaszul Citta Slow-kat, amelyek olyan 50 000 lakos alatti települések, ahol a várostervezés az embert helyezi a középpontba, minél több park, zöld terület és biciklis utak kialakításával. A mozgalom célja, hogy a városi lét tempóját emberléptékűre lassítsa, hogy a városlakók jobban megismerhessék a közvetlen környezetüket és a helyi értékeket, ezáltal maguknak érzzék a városukat és vigyáznak rá. Itthon Hódmezővásárhely lett az első lassú város 2010 szeptemberében.





10 éven át készítettem el csapatommal az Anti-határidőnaplót. Ezt a Magyarországon egyedülálló, mindfulness alapú határidőnaplókoncepciót azzal a céllal készítettük el, hogy ne csak a határidős, stresszes dolgokra jusson idő, hanem én-időre, a számunkra fontos dolgokra is. 2014-ben, amikor elkezdtünk dolgozni az első kiadáson, még kézzel állítottuk össze, és kávézókban, előre meghatározott időpontokban adtuk át a vásárlóknak. Meglepő és jóleső volt látni, hogy mennyire örülnek neki az emberek: két hét alatt eladtuk az összeset előre. A 10 év alatt volt, hogy tízszer annyit és angolul is gyártottunk, az elkészítésében több, mint 50-en vettek részt, eljutottunk vele a legjobb budapesti könyves- és designboltokba és nem volt olyan slow téma, amiről ne írtunk volna le többször több mindent benne. 2024-ben a naplónk mellé Klubot is indítottunk tematikus hónapokkal és összesen 36, főként mindfulness-alapú eseményt szerveztünk a klubtagoknak. Az Anti-határidőnaplót 2025 óta nem készítem el.

A Slow Budapest tulajdonképpen a Coviddal átalakult és bár 2025-ig használtam a nevet a közösségi médiában, 2020-tól egyre jobban a mindfulness tanítás mellett köteleztem el magamat, így a Slow Budapest csapat, a slow mozgalom mint fókusz fokozatosan megszűnt. A mindfulness, azaz a tudatos jelenlét számomra mindig is a lassítás alapja volt, bár 2012-ben nem hallottam még róla. Míg a slow mozgalom konkrét ajánlásokat fogalmaz meg a lassú életmód kapcsán, keret- és szabályrendszereket működtet, addig a lassulás számomra mindig is tudatállapotot jelentett, ami nem a formáról szól. A Slow Budapesttel azt szerettem volna megtalálni, hogyan lehet akár a nagyváros közepén is létezés üzemmódban, nyugodtan jelen lenni - ez a keresés természetesen vezetett el a mindfulness és a meditáció gyakorlásához, majd tanításához.
A Slow Budapesttel és az Anti-határidőnaplóval itthon az elsők között beszéltünk a lassítás fontosságáról, a szezonális és helyi alapanyagok fogyasztásának pozitív hatásairól, a létezés tudatállapot létrehozásának mikéntjeiről. Személyesen és szakmailag is sokat köszönhetek az összes közreműködő segítőnek, meghívottnak, partnernek és szakembernek, akikből több százat tudnék felsorolni. A lassítás témája indított el a mindfulness tanárrá válás útján és ennek a folytatása most a SlowTime oldalam és mindfulness programjaim is.