Mindig van valami, ami fontosabb a meditációnál. Emiatt nem ülünk le gyakorolni, nincs időnk meditálni. Zajlik az élet, történnek a dolgok, programokra járunk, elvégezzük a teendőinket, így a meditáció a nap végére szorul, vagy teljesen ki is esik a napi rutinból. Ismerős? Több oka lehet annak, hogy miért gondoljuk úgy, hogy nincs időnk meditálni. Az egyik, hogy amikor másokról kell gondoskodnunk, sokszor érezhetjük úgy, hogy tőlük, a szeretteinktől vesszük el az időt azzal, hogy gyakorolunk. Hogyan lehet az ezzel jövő rossz érzést, feszültséget és a meditáció halogatását legyőzni?